Rövid pucolás után úgy nyergeltem fel egyedül Szelídet, mint egy rutinos hátaslovat. Semmi izgalom, semmi ellenkezés, csak arra kellett figyelnem, nehogy megrágja a kengyeleket. Ha jól tudom, ez volt élete első nyergelése... Hárman (Petra, Linda és én) mentünk ki két lóval (Szelíd és Shine).
Nem baj! Linda lányommal akkor is kivisszük Szelídet egy kis sétára. Előtte rátesszük a kötőféket, egy nyeregalátétet és egy voltizshevedert. Nem zavarja. Az már inkább, hogy egyedül visszük ki terepre.
Kicsit gyakorolunk a karámjában. Hátralépés, fordulat az eleje körül, futószárazás. Aztán kikötöm egy oszlophoz, lepucolom, és felveszem a lábait. Egész jó!
Jól telt Szelíd éjszakája. Örül a megjelenésemnek. Később Petrával kivisszük terepre. Én vezetem Szelídet, Petra pedig mögöttünk vezeti Shine nevű lovamat, a kedvencemet. Jól jön a higgadt természete.
Szelíd gyakorlatilag mindig itt élt, soha nem szállították. Ezért különösen fontosnak tartottam, hogy ne okozzunk neki traumát.
Második alkalommal már hárman dolgozhattunk a lóval, mert Endre barátnője is erősítette a csapatunkat.
Felkérést kaptam Endrétől, egy hét éves hucul herélt gazdájától, hogy képezzem ki a nyers lovát, illetve tanítsam meg őt rajta lovagolni. Idén télre már nem terveztem lovat hozni hozzánk, de nem akartam csalódást okozni, illetve nagyon tetszett, hogy bár Endrének van kutyás tapasztalata, nem akarta elrontani a lovát, és inkább szakemberhez fordult....