Szelíd

Reggel 4-kor kelés, 5.30-ra fent a ló a futón és irány Hollókő 250 km. Gyönyörű helyre vittük Szelídet: nagy legelők, kunfakó ménes, hegyek, erdők, mezők. Remélem élvezni fogja.

Egy jó terepló nem fél a víztől. Egy jó westernló pedig nem ugorja, hanem bátran és nyugodtan belelép (szerintem). Ma ebben a szellemben dolgoztam Szelíddel terepen. Kb. 2,5 órát csavarogtunk egyedül és a Borzavári ér nevű patakot követve a Csárdavölgyön keresztül a Cuhavölgy felé vettem az irányt.

Elvitte sétálni magával Szelídet. Az autóknál, a falu elején és visszafelé az utolsó métereknél kicsit erősködött vele, de amúgy jó fiú volt.

Alig hagytuk el a karám sarkát két lovunkkal, amikor egy nagyobb szarvas csapattal (rudli) futottunk össze. Hazafelé újra összefutottunk velük, 20-30 szarvas lehetett. Az illem kedvéért behúzódtak a fák közé, de láthatóan nem rémültek halálra. Csak azt várták, hogy eltűnjünk. Én ültem majdnem végig Szelíden, Petra pedig vezette Shine-t.

Így lehetne legjobban összefoglalni a földi munkánkat. Rögtön odajött hozzám, követett, hátralépett, oldalra fordult, ha kértem. Cserébe alaposan megvakargattam a fejét, nyakát, szügyét, hasa alját. Jól elvoltunk.

Lepucoltam, felnyergeltem és kilovagoltam terepre Szelíddel. Petra vezette addig Shine-t. A szürkemarhák karámja után cseréltünk. Ő ült Szelídre, én pedig kötőfékkel, szőrén Shine-ra. Sétáltunk, ügettünk, hazajöttünk.

Kivittem Szelídet egyedül terepre. Csak séta, csak nyugi.

Pocsék az idő, szemerkél az eső. Nem akarom, hogy szétázzon a felszerelés ezért csak rövid lovaglást tervezünk. Szelíd megcsíp pucolásnál, ezért addig kergetem, amíg behódolva csatlakozik hozzám mély fejtartással. Közben az én lovamat Petra pucolja, de meglépnek Jogobellával. Oké, egyedül megyek ki Szelíddel egy rövid terepre. Alig lovagolok el a...