Március 18. óta hetente egyszer feljárok Sződre belovagolni 2 db 3-éves western csikót. Mindkét lóval szépen haladtunk. az első alkalommal nyerget lehetett tenni rájuk, sőt Tóbira a nyugodtabbra, már az első óra végén felültem Manitura, pedig felhasaltam.
Hamar lehetett őket lovagolni körkarámban, pályán és terepen. Mindkét csikó jó természetű, jól szocializált, kellemes természet.
Manitu egy fokkal azért nehezebb eset, és az utóbbi időben némi visszaesés figyelhető meg nála. Ezért úgy döntöttek a gazdái, hogy egy hónapra elhozzuk az Álomvölgybe, hogy intenzívebben tudjunk foglalkozni vele.
Még csak tegnap jött haza, máris sikerült meglátogatnom. Nehezen hagyta megfogni magát a legelőn, ahol újra együtt lehetett 3 barátjával. De azért csak megfogtuk! Kivezettük a karámból, és bemelegítés nélkül felnyergeltük. bogi felült rá, én pedig futószáron segítettem, de nem volt gond. Csak léptek, ügettek, nehogy visszatérjen a rossz beidegződés...
Eltelt az egy hónap, sőt még rá is húztunk egy hetet. Eljöttek érte és hazavitték...
Új lovasa van Farsangnak, Fani, aki a közelben lakik. Van két saját lovuk, de szeretné fejleszteni a lovagló tudását. Mani kellemes tempóban, magabiztosan vezette a terepet.
Bepótoltuk az előző nap kimaradt lovardai munkát. Szépen dolgozott mindhárom jármódban, próbálta kiérdemelni a jutalomfalatokat.
Új nyerget akartam kipróbálni Mani hátán. Fent szépen mindent összekészítettem, lent viszont rájöttem, hogy hiányzik a bal oldali felrántó szíj. Így a földről foglalkoztam csak vele, de azt nagyon élvezte. Igyekezte mindenkívánságomat teljesíteni, hogy bezsebelhesse a répákat.
Egész nap úton voltunk Petrával, Lindára hagyva a lovakat. Egy ideje tudtam, hogy valami nem stimmel a villanypásztorral, de nem javítottam meg. Mani is rájött, és esténként egyszerűen kibújt a karámból, békésen legelve szabadon két karám között. Reggelenként visszavezettem, és estig a helyén maradt.
Nehezen indult. Átvezettük a lovakat egy árkon, és Bogit össze-vissza csípte a csalán. A patakparton belekeveredtek egy elszakított villanypásztor zsinórba, amit Manitu elkezdett rátekerni mindkettőjükre. Bogi elengedte Manit, akit aztán nem is volt olyan könnyű újra megfognia. Aztán minden kisimult. Jót lovagoltunk. Bogi mindhárom jármódban...
Marci arra kért, hogy őtőle kezdjük a lovaglást. Ezért körbevezettem Manit a fél határon. Ráadásul a szürkemarháknál lezárták az utat, úgyhogy fél órát biztos gyalogoltunk. Mikor végre találkoztunk Marcival, gyorsan felpattantam Manira. Porvának vettük az irányt, majd azt is jó nagy ívben kerültük meg, útba ejtve Ménesjáráspusztát.
Mani örült, mikor meglátott, és szabadon, magától bejött a pályára, ahol dolgoztam vele. Pár kör után szépen csatlakozott hozzám. Hátralépést, fordulatot eleje és hátulja körül, feloldalazást gyakoroltunk. Szépen fogyott a répa, de lelkes volt a ló.
Második alkalommal jött el Bogi, hogy együtt lovagoljunk. Ma ő ült fel Manira, és csak kísértem Farsangon. Nagyot kísértem Farsangon. Nagyot csavarogtunk. Sokat léptünk, nagyokat ügettünk, többször vágtáztunk. Csak egyszer bohóckodott kicsit egy szeles, huzatos legelőn Mani, de Bogi ügyesen kezelte. Kicsit később már lassan, harmonikusan vágtáztak...
Két eső között elkaptuk Manit. Ráérzett, az utolsó pillanatot egy nagy iszapfürdőre használta ki.
Eső után, sötétedés előtt még kimentünk egy nagy sétára. Linda kísért Farsangon. Az érdekesség abban állt, hogy angol nyeregben lovagoltam Manit, mert a western nyerget megvették, amiben eddig dolgoztam rajta. Nem jelentett neki semmilyen törést. Csak léptünk, dagasztottuk a sarat. Hazafelé el tudtam vele lovagolni a marhák mellett, igaz ehhez az...
Ha már erre járt, megkörmöltük Manit is. Jól viselkedett, még a bakra is engedte rátenni az első patáit. Petra vakargatta, simogatta, becézgette, amíg mi dolgoztunk a patáin.