Végre!

Ma is egyedül vittem ki Szelídet. Ma sem volt elragadtatva, főleg a forgalomtól a falu elején. Mondjuk az vicces volt, ahogy átjött egy mély árkon: először megállt, hogy ő bizony nem jön át, aztán meglátta a répát a kezemben és lelkesen átcsörtetett az árok másik oldalára. Hazafelé ugyan itt répa nélkül is hatalmasat ugrott az árok fölött.

A lovaglás eleje is döcögős volt kicsit, de az első ügetés után a munkamorál. Szorgalmasan lépett előre, jókat ügettünk és egyszer vágtáztunk is. Végre! Mutatott valamit abból, milyen jó ló is lehet belőle, akivel élvezet nagyot csavarogni!