Tereplovaglás egyedül

Kivittem egyedül terepre Szelídet. Először vezettem. Ez sem ment mindig simán. Nem rejtette véka alá, hogy nem örül az ötletemnek. szívesebben maradna a többiek társaságában.

A szürkemarhák karámján túl felpattantam rá. Egész jól reagált. Sokat sétáltunk, hosszabban ügettünk. Egyszer-kétszer "megkérdezte", hogy elég mélyen ülök-e, de egyébként nem volt gond.

Hazafelé viszont nem akarózott neki a lépés. Folyton ügetésre váltott. Ilyenkor váltogattam a módszereimet. Párszor félfelvételeket lovagoltam. Finoman játszva a szárakkal, odazárva a csizmámmal, megfeszítve a derekamat. Ha túl nagyot fogott a kezemen, vagy rázta a fejét, taktikát váltottam. 

Ilyenkor meghajlítottam valamelyik oldalra, volt hogy ebben a vállat be pozícióban lovagoltam előre, hogy kontroláljam a jármodat. Néha pedig 180°-otfordítottam rajta, és megálltam. Addig játszottunk, míg egyszer csak hazaértünk.