Terepen külön-külön

Pár héttel ezelőtt már vittem ki a két lovat egy-egy rövid magányos terepre, de ez alig pár percet jelentett. Most egy-egy alapkürt lovagoltam velők egyedül.

Azért nem erőltetem ezt a vonalat, mert a két lóra nyugtatólak hat, ha együtt dolgozhatnak, és az otthoni munka mindig csoportmunkát jelent majd.

Linda nem ért rá, így kivittem őket egyedül.

Borókával kezdtem, meglepődött, hogy nem lesz társaság. Kacsázva távolodtunk, nem volt elragadtatva a magányos csavargás gondolatától. De azért hagyta magát előre lovagolni. Sokat ügettünk. Ez megfelelően intenzív volt neki, nem hülyéskedett, ment előre. Később léptünk egy kapaszkodónál, majd vágtáztunk a fenti mezőn. Innen lépésben haza, sőt a legvégén leszálltam és próbáltam legeltetni. Kevés sikerrel.

Kasmírt is kivittem, őt csak lépésben lovagoltam, mert nála a nyugalmon volt a hangsúly. Ment lefelé a nap, ugráltak az őzek, úgyhogy izgult egy kicsit, de megcsinálta. Mindkét lóval elégedett lehetek.