Tanulságos történet

Egész nap úton voltunk Petrával, Lindára hagyva a lovakat. Egy ideje tudtam, hogy valami nem stimmel a villanypásztorral, de nem javítottam meg. Mani is rájött, és esténként egyszerűen kibújt a karámból, békésen legelve szabadon két karám között. Reggelenként visszavezettem, és estig a helyén maradt.

Csörög a telefon, Linda az. Akárhányszor visszarakja Manit, már bújik is ki újra. Sőt, már megfogni sem hagyja magát...

Sötétedés előtt pár perccel értünk haza. Gyorsan megkerestem a hibát, és megjavítottam a villanypásztort. Miért kellett annyit várnom?! Mani főlényesen elügetett, ha csak a közelébe értem javítás közben, jelezve, hogy ő ragaszkodik a szabadságához. Nem törődtem vele, amíg nem lettem kész. Mikor végeztem, hoztam egy kötőféket, vezetőszárat. Nem megfogni próbáltam, hanem elkergettem magamtól. Pár perc után bűnbánóan jött hozzám, és békésen tűrte, hogy visszavezessen a helyére.

Alig telt el pár perc, már próbált is kibújni. Megrázta a villanypásztor, nagyot ugrott, és nem is próbálkozott többet.