Szabadfogású birkózás terepen

Kivittem egyedül terepre Szelídet. sejtettem, hogy lesz némi ellenvetése, és nem is kellett csalódnom...

Az eleje könnyen ment. Megfogni, felrakni a kötőféket, kikötni, lepucolni, kitisztítani a patáját, felnyergelni, felülni, nem kihívás. De azért végig volt a viselkedésében egy adag dacos kisfiú. Örült, hogy legelhet alattam, majd szépen elindult a többi ló karámja felé.

A gondok akkor kezdődtek, mikor elhagytuk a karám szélét: A nyílt mezőn először csak kacsázott a vállaira dőlve, majd dacosan megállt és a finom pöcögtetésre csak tolatott.

Nem tudtam mást csinálni, összefogtam a szárakat és a pálcát egy kézbe fogva odasóztam egy erősebbet a farára. Ez látszólag csak rontott a helyzeten, mert bakolást váltott ki, de utána már a finomabb segítségekre is megindult előre. Nagyokat ügetve haladtunk előre egy nyílt mezőig. Itt vágtára biztatottam, amire megint bakolás volta a válasz.

Rendeztük sorainkat, aztán újra vágtát kértem tőle, amitől fegyelmezetten galoppozni kezdett. Akkor hagytuk abba, amikor én akartam, és akkor folyattuk, amikor én kértem. A templomdomb oldalán megint bakolt kicsit, amire menthetetlenül elfordult a nyereg. Leszálltam, megigazítottam. Visszaülni nem volt könnyű, mert el akart indulni hazafelé, de azért csak sikerült. Innentől viszonylag békésen kúsztunk fel a dombra, ereszkedtünk alá és sétáltunk haza.