Próbalovaglás

Karátot hét évvel ezelőtt ismertük meg, a tenyésztőjétől vettük. Apukám lovagolta be (8 évesen még kicsit túl fiatal lettem volna), és azóta is emlegettük, hogy milyen különleges ló. Ő egy nagyon domináns és érzékeny kanca, és egyben elképesztően gyors tud lenni. Egy hete aztán, felhívott minket Karát gazdája, hogy egészségi okokból már nem tudja lovagolni Karátot, ezért szívesen eladná nekünk. Szerdára beszéltük meg a próbalovaglás időpontját, lószállítóval mentünk. Már szinte biztos volt, hogy ha nincs jelentős egészségügyi problémája akkor haza is hozzuk.

Miután megérkeztünk és váltottunk egy pár szót Ágiékkal, kihozták Karátot a karámból. Kikötötték és felszerelték, ami alatt egész nyugodtan állt. Két lóval elsétáltunk a "lovaspályára". Itt futószáraztam kicsit Karátot, amit elég feszülten kezdett, de egyre nyugodtabb lett. Ági, Karát gazdája sok tanáccsal ellátott. Ezután átnyergeltük Karátot, mivel western nyereg volt rajta, én pedig elvittem a saját angolnyergemet, mivel ebben magabiztosabban lovagolok. Ezt mindenkinek tudom ajánlani, mivel az ember egy teljesen szokatlan nyeregben (vagy például angol stílusú lovas nyitott szárral), nem tud teljesen a lóra koncentrálni, ami ebben az esetben nagyon fontos. Felülésnél kicsit aggódtam, mert nem apa tartotta a Karátot, ahogy azt már megszoktam a új lovaknál. De minden szépen alakult. Próbáltam, hosszú száron lovagolni , mivel Ágiék csak így dolgoztak vele. Lépésben és ügetésben jól elközlekedtünk, nem voltak nagyobb problémák. Különböző alakzatokat lovagoltam. Aztán következett a vágta (ha jól értettem Ági nem vágtázott vele). Ez már nem ment olyan fényesen, beugratásnál megakadt a kezemben, és rögtön elkezdett bakolni. Egyre hosszabb szárral és több csizma támogatással sikerült valamennyire, de azt se lehet rendes vágtának nevezni. A hosszú szárral mindig behúzott középre és a következő sorokban aztán biztosan vége volt a mulatságnak. Ekkor felült apa, hogy kimentse a helyzetet. Ő rövid száron, nagy nehezen tudott vágtázni egy- két kört. Aztán apa és Gábor kimentek a két lóval egy nagyon rövid terep körre. Egy egyenes, meredekebb domboldalon felvágtáztak, és ez nagyon jól sikerült.

Nem volt igazán kérdéses, hogy megvesszük-e. A futóra könnyedén felment. Problémamentesen hazavittük, most Jogobella mellett áll.

Ági megkért minket, hogy lehetőleg női lovast keressünk Karátnak, így egyelőre én fogok edzeni vele. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, de az biztos, hogy nagyon sokat tanulhatok tőle.