Magányos séták

Elkezdtem előkészíteni Borókát és Kasmírt arra, hogy külön-külön is dolgozzanak terepen. Először Borókát vittem ki egyedül egy kis kőrre. Nem ültem fel, csak elvezettem a szürkemarhák karámjáig, ott át a gázlón és irány vissza. Szépen jött, nem nyihogott, nem akart visszarohanni. Egyszer-kétszer kellett beavatkoznom, ha megállt, vagy ha előzni akart.

Kasmír következett, ő már kicsit jobban előadta magát... Furcsán nézett rám, mikor rájött, hogy nem állunk meg a karám sarkánál, hanem megyünk tovább. Nyihogott, néha ágaskodott, egyszer megrántott... De mindezt finoman, nem durván. Vele se volt gond. Örült, amikor visszaértem.