Lovardai munka

Ma Marci volt a segítségem, akinek szintén van egy 7 éves hucul heréltje, amit annak idején együtt lovagoltunk be, és akivel ma délelőtt nagyot lovagoltunk a saját lovainkon.

Nagyon tetszett neki Szelíd és igazán jónak találta a munkához való hozzáállását. Amíg lepucoltam szabadon legelhetett, de a nyergeléshez már kikötöttem Szelídet, hogy ezt is gyakorolja. a kantározás is könnyen ment. Átsétáltunk a lovaspályára, párszor körbevezettük, majd ráültem. 

Ez volt az első alkalom, hogy úgy igazán ültem rajta. Eddig én csak ráhasaltam. De nem volt neki gond a súlyom, pedig eddig csak könnyű súlyú hölgyeket szállított.

Marci párszor körbevezetett, de már ekkor is főleg én irányítottam. Sokkal jobban lehetett irányítani, mint amikor kötőfékkel lovagolta Linda a pályán. Ráadásul a lábaimra is egész jó reagált, megmozdult előre, ha kértem.

A lovaink most odajöttek kíváncsiskodni, de nem engedtem őket túl közel egymáshoz. Aztán Marci elengedett, és én szépen körbesétáltam egyedül. Ha elakadtam, Marci segített a földről. Nem akartam rögtön túl sokat piszkálni. Aztán ügettünk is.

A végén pedig segítség nélkül, egy díjlovagló pálcát használva egyedül is ügettem egy nagy kőrt. volt, hogy rázta a fejét, volt, hogy kicsit emelte a farát, kirúgott hátrafelé, de semmi komoly.

Minden feladat végén leszálltam és hagytuk kicsit legelni. A legvégén a lenyergelésnél megint röviden kikötöttem. Legelés volta a befejezés.