Kasmír, a versenyló

Az utóbbi napok verőfényes napsütése után hírtelen lehűlés. Délután 2 eső között azért kimegyünk terepre. Kasmíron ülök, Linda pedig Borókán. Boróka játszik a zablával, néha táncol, alig bír magával. Azért hosszan sétálunk, közben a szürkemarhák karámjával szemben gyakoroljuk a patakon átkelést (végre van benne víz).

Kasmír kéreti magát, ezért vele megismétlem a feladatot, amíg szépen nem csinálja. Boróka elsőre jól szerepel.

Később kiballagunk a nagy mezőre, ami elnyúlik egészen a pálihálási nagy kanyarig. Linda az úton, én bent a mezőn vele egyvonalban. Megindul a vágta, röpülnek a lovak. Nem hajtom Kasmírt, csak engedem. Hihetetlen tempót megy, nagyon élvezi ő is, én is. A mező közepén lejtő. Ott lépésbe veszem vissza. Boróka is utolér minket. Lesétálunk, és a következő oldalon megint neki iramodunk. Az elején fej-fej mellett halad a két ló, de a táv felétől Boróka lemarad. Vágta közben simogatom Kasmír nyakát, amiért ilyen ügyes.

Az aszfaltútnál megint lépés. Átléptetünk a kis útszéli árkon, és a füvön egymás után beállva lassú, nyugodt vágta. 

Utána mászatás, és hatalmas séta hazáig. Mindenki boldog, élvezi az adrenalint. A lovak élvezik, hogy kiadhatták, ami eddig beléjük szorult. Jó lovak.