Ismerkedés

Felkérést kaptam Endrétől, egy hét éves hucul herélt gazdájától, hogy képezzem ki a nyers lovát, illetve tanítsam meg őt rajta lovagolni. Idén télre már nem terveztem lovat hozni hozzánk, de nem akartam csalódást okozni, illetve nagyon tetszett, hogy bár Endrének van kutyás tapasztalata, nem akarta elrontani a lovát, és inkább szakemberhez fordult.

Szerintem ez nagyon dicséretes hozzáállás.

Szabadkozva mondta, hogy nincs lovas pályája, nincs körkarámja ahol dolgozhatnánk. Mivel tereplovaglás a végcél, úgy gondolom ezek nélkül is megoldható a faladat.

Szelídnek hívják a lovat. Bár az útlevélben ismeretlen származású lóként fog szerepelni, megjelenése rögtön mutatja tiszta hucul származását. Szép fekete színe, formás alakja, szimpatikus alaptermészete rögtön megragadott.

Csomózott kötőféket tettük rá és vezetőszárat, elvittük sétálni. Szépen követte a gazdáját. Én hátulról követtem őket, hogy segítsek, ha nem akarna előre menni.

Próbáltam elmagyarázni Endrének, hogyan emelje fel a kezeit, a répabotot, ha a ló meg akarná előzni. Mivel Szelíd kicsit nyomulós, nem használtunk jutalom falatot. Egyszerűen hagytuk kicsit legelni, ha ügyesen megcsinálta amit kértünk.

Meglepődve láttam, hogy Endre szépen tudja hátraléptetni. Gyakoroltuk a lábfelvételt. Nem birkóztunk ha elvette, de rögtön újra kértük, és csak akkor hagytuk békén ha nem akarta azonnal elvenni.

Felhasaltam rá párszor. Először megijedt, de aztán hamar elfogadta furcsa viselkedésemet.

Endre már attól boldog volt, hogy szépen lehet vezetni Szelídet, mert ezzel komoly nehézségei voltak.