Hazatérés

Elrepült a 3 hónap, amíg itt vendégeskedtek a lovak. Idefele gyalogoltunk mellettük, most büszkén haza akartunk lovagolni. Az ifjú Józsi volt a lovastársam. Felnyergeltük neki Borókát, fel is ült. Én következtem. Szőrén akartam lovagolni Kasmírt, de ő nem akarta. Tartották a fejét, amíg felugrottam a hátára, de rögtön ágaskodni és bakolni kezdett. Párat még kiültem, de éreztem, hogy esélytelen. Mikor már elvesztettem az egyen súlyom, sikerült leugranom róla. Féltédre érkeztem, nem rúgott rám, nem ütöttem meg magam. Felrohantam egy western-nyeregért, gyorsan rátettem, és elbúcsúztunk. Jó hosszan vezettem, mielőtt felültem rá a hegy lábánál. Megint a régi volt, probléma nélkül tűrte a felülést.

Két és fél órát lovagoltunk, nagyon szép helyeken jártunk. A bakonybéli oldalon egy kalandos turistaösvényen kell menni, szuper! Négyszer keltünk át egy kis erecskén. Máshol egy kidőlt fát kell megkerülni, aztán a végén gyönyörű panoráma birtokra, ahova tartottunk.

A lovak megörültek, hogy hazatértek. Boróka ment a lovakhoz, hogy üdvözölje őket és visszavegye jogos főnöki szerepét. Kasmír kedvencei a szamarak. Őket követte, kergette, terelgette. Engem autóval hazahoztak. A terv az, hogy ott folytatjuk Bakonybélben a gyerekekkel és a szülőkkel közösen.