Esti tereplovaglás

Próbáltuk elkerülni a déli kánikulát, így estefelé indultunk egy hosszú terepre. Felültünk a lovakra, majd mivel semelyikük nem szeretett volna igazán előre menni sokáig egymás mellett lovagoltunk. Később aztán besoroltam apa mögé. Miközben régi utakat keresünk, többször zsákutcákra akadtunk. Így volt, hogy vissza kellett fordulnunk, és sokszor a fák között, út nélkül mentünk. Mindkét ló nyugodt maradt, nem húzták fel magukat a szerencsétlen döntéseinken. Csillag nyugodtan ment hátul, nem akart előzni. A lovaglásunk felénél, amikor már megvolt a kellő lendület, előre ügettem. Innentől fogva mi vezettünk. Egy hosszú lankás lejtőn kellett lelovagolnunk, Csillag itt is nagyon fegyelmezett volt. Végül kiértünk egy nagy rétre. Bár már elég közel voltunk az istállóhoz ez volt az egyetlen lehetőség egy jóízű vágtára. Vágta közben nem tudtam visszafogni magam, hogy ne tegyek egy kis bizalom próbát, és ne engedjem el a szárakat. Csillagnak eszébe se jutott bohóckodni, és szépen vágtázott tovább. Az utolsó métereket természetesen lépésben tettük meg, de ekkor már mindkét kanca nagyon sietni akart. Ez sajnos nem volt olyan harmonikus, mint, ahogy azt szeretnénk, de Csillag ekkor is teljesen kezelhető maradt. Lenyergeléskor örömmel láttam, hogy Csillag szépen telibe izzadt a nyereg alatt.