Első vágtánk

Bár a pucolás - kikötés nélkül - egyedül pucoltam ki a patáit - és a nyergelés simán ment, a lovaglás kicsit nehezen indult. Minden ki feszült volt kicsit, mert először vittük ki Szelídet Jogobella társaságában. Ő Linda lányom lova, nagyon szeretik egymást, és szépen dolgoznak együtt. Most is nyereg nélkül, zabla nélkülikantárral jött ki velünk.

A falu elejére mentünk. Az autók között Szelíd idegesen viselkedett, pedig eddig úgy tűnt, nem fél tőlük. Még jó, hogy csak vezettem, így nem kellett bántanom a száját. Hagytam legelni a szélén, hogy szokja a forgalmat. 

Később felültem rá. ezt jól tűrte, de nem akart menni a másik ló után. Kicsit mozgatni próbáltam pálcával, erre tolatott, és emelgette a farát. Próbált zavarba hozni, de mikor érezte, hogy nem meg. megindult szépen előre.

Ettől kezdve már szépen dolgozott. a kék túra - felkapaszkodtunk a hegytetőre, majd egy enyhe emelkedőn ügetni kezdtünk. Jogobella jó tempót diktált, Szelíd pedig ügyesen tartotta a tempót. Megint bebizonyosodott számomra, mennyivel könnyebb egy fiatal, rutintalan lónak kint terepen, hosszú egyeneseken dolgoznia, mint bent egy lovardában.

Ezután hosszan sétáltunk. Az általunk csak "hullámvasútnak" hívott részen Szelíd gyakorolhatta a lejtőket és emelkedőket. Egy hosszú, egyenletes emelkedőn újra ügettünk, majd vágtáztunk egy nagyot. Mindenféle "forgatókönyvek" lejátszódtak bennem, miközben meglehetősen élénk tempóban haladtunk felfelé. Kár volt izgulni, minden simán ment. Fent leszálltam róla, és hazáig legeltetve vezettem. Fontos előrelépés ez is.