Első terepem Borókán

Lindával kivittük a két lovat terepre. Most azonban én ültem Borókára, mert a gazdája nem volt elragadtatva az utolsó közös lovaglásunktól. Nagyon jól viselkedett. Tág keretben lovagoltam, hagytam, hogy előre nyújtsa a nyakát. Szorgalmasan lépdelt elől, és csak párszor kinálta fel az ügetést, amit nem engedtem meg neki. Elég sok őzzel találkoztunk a lovaglás alatt, de nem félt tőlük. Kasmír is kedvesen jött utánunk Lindával. 

A falú elején, a műúton vezettük őket. Egyáltalán nem félnek a járművektől. Egy hatalmas teherautó, nagy robajjal száguldott lefelé a lejtőn, a lovak abba se hagyták a legelést az út szélén.