Első terep avagy Vérszomjas őzek és gyors szintlépés

Egyik fő kérés amit Csillag gazdájától kaptunk, az volt hogy a lova tanuljon meg nyugodtan menni terepen, anélkül, hogy előzni akarna. Ezért mára egy nyugodt séta kört terveztünk terepen. Apa ment elöl Shine-nal. Először pár kört mentünk a lovaspályán, hogy megnézzük, hogyan reagálnak egymásra a lovak, majd elindultunk terepre. Csillag először valóban előzni akart, és kicsit vissza kellett tartanom (mentségére legyen, hogy Shine nagyon lazára vette a tempót), viszont ekkor is nyugodt maradt, és minden lépéssel javult a helyzet. A szürkemarhák karámja után, a keskeny utat egy kb. 70 cm-es patka szegélyezi, e fölött pedig egy bevetetlen szántóföld található. Ez a patka, már egy-két igen érdekes esésémhez járult hozzá, és ma is egy újabb történettel gazdagított. Hosszú száron sétáltunk, amikor, Csillag úgy döntött, hogy ideje szintet lépni. Nem reagáltam elég gyorsan, és egyszerre csak a szántón találtuk magunkat. Mivel túl meredek volt ahhoz, hogy visszamenjünk, inkább itt tettük meg a következő 100 métert. Eleinte Csillagnak elterelődött a figyelme, de aztán rövidebb szárral, és folyamatosabb csizma segítségekkel jól elboldogultunk. Egyáltalán nem zavarta, hogy a másik ló az úton, ő pedig a szántón megy. Emellett kétszer pár méterre tőlünk ugrott ki őz a combig érő fűből. Ekkor mindkét ló megijedt, de amint körre fogtam Csillagot megállt, és utána nyugodtan ment tovább. Rövid terepünk végén Csillag teljes nyugalomban sétált hosszú száron, sietség nélkül.