Első szabad lovaglás a pályán

A nyergelés és a lovas ma sem jelentett problémát Szelídnek.

Az első újdonság az volt, hogy dolgozhatott a lovaspályán. Csupa fag és dér minden, ahova a Nap nem süt oda. Így a lovaspálya is. Ezért a saját lovainknak eszébe sem jutott, hogy a karám legtávolabbi napsütötte sarkából odajöjjenek üdvözölni Szelídet. Mintha át se jött volna látgatóba...

Egy-két kört körbevezettük, majd Linda felült rá. Nem zavarta, főleg, ha legelni is lehetett. Így is körbesétáltunk párszor, aztán elengedtem őket. Szelíd nem akart lejönni arról a falról, ami legközelebb van a többiekhez, de ez nem nagy baj. Kérem Lindát, hogy ne próbálja irányítani, úgy sincs esélyünk rá, majd én piszkálom. Csak az volt a célom, hogy mozgásra bírjam. Szeretném, hogy hozzászokjon a lovas jelenlétéhez, és ez ne legyen negatív élmény.

Aztán ráteszem a vezetőszárat, megint megyünk pár kört, futószárazom őket kicsit, sőt ügetünk is pár kört. Vért izzadtunk, mert Szelíd adta, hogy nem érti a feladatot, pedig csak legelni akart.

Később legelhetett is. Lenyergelés után felvettem a lábait. Szépen adta őket.