Első pottyanásom Szelídről

Marcival lovagoltunk együtt. Hűvös volt még a levegő, de ragyogóan sütött a Nap.

Többször vágtáztunk nyílt mezőkön. Az elején kimondottan lassan. Beálltam a sorba Villám mögé, és Szelíd csendesen elvolt hátul. Később felébredt benne a küzdőszellem, és egy másik vágtánál lenyomta vetélytársát.

Az egyik vágtánál hátunk mögül startoltak el. Nem kis sebességgel haladt a két ló egymás mellett. Villám kicsit sodródott felém, próbáltam jobbra tartani... Ez nem tetszett Szelídnek, bakolt párat, elhagytam a kengyeleket még kiáltottam Marcinak, hogy figyeljen, aztán repültem.

Kissé hátrafelé hagytam el a fedélzetet. Ennél a sebességnél ez nem nehéz. Egy pillanatra, mintha húzott volna a ló, de a következő pillanatban már kiszabadulta csizmám a kengyelből. Jó, hogy betartottam a szabályt, és keskeny orrú csizmám volt rajtam...

Nem ütöttem meg magam. Visszaültem, és csak azért is vágtáztunk tovább, nehogy azt gondolja nem merünk.

Aztán még jót csavarogtunk. Sokat léptünk, jó terep volt.