Első kantározás

A nyergelést már rutinosan tűrte, a zabla szájba vétele is meglehetősen könnyen ment. Persze új volt neki, rágta, kóstolgatta, de meglepően hamar már legelt is vele. Linda vezette és lovagolta Szelídet. Csak én kísértem hol előröl, hol hátulról Shine nevű lovamon.

Épp hogy túlértünk a szürkemarhák karámján, a partoldalt kihasználva Linda felült Szelídre. Ez volt az első alkalom, hogy nem dobtam fel. Ez is simán ment. eddig Linda vezette elől a lovát, de bár Szelíd, nevéhez méltón tűrte, hogy üljön rajta, nem tudták vezetni a terepet.

Előre mentem, és így már jött utánam. ez volt az első szabad terepe, eddig csak vez6etve ült rajta Linda.

szépen jött utánunk, néha egészen belebújt Shine farába, de az nem rúgott. Jót sétáltunk, néha lóhátról legeltettünk. Még egy közepes lejtőn is ügyesen lelovagolt Linda, de aztán az igazán meredeken leszállt. Lent a völgyben viszont ügyesen visszaült. Legalább a kengyelből felszállást is gyakorolták.

Szóval nagyot léptünk előre: első kantározás, első szabad terep, első önálló felülések.