Csatlakozás?

Fáradtan, hosszú nap végére terveztük Jogobellával a közös munkát. Azon gondolkodtam hogyan tereljük majd a körkarámba. Leérve azonban az a meglepetés várt, hogy mintha várt volna, bent legelt a pályán. Vittem neki egy kis répát egy vödörben, minek láttára Bara is bejött az edzés helyére és rájuk zárhattam a karám ajtaját.

Az edzés elején sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy Bellának esze ágában sincs hagyni, hogy megfogjam. Elő a lasszóval, és elkezdetem az ügyetlen próbálkozásokat. Mire végre sikerült annyit futott körbe- körbe, hogy már nemcsak rágó mozdulatokkal mutatta békülési szándékát, de mintha a fejét is kezdte volna levinni. Soha nem csatlakozott hozzám, de talán most már közeledünk hozzá?!

Végül sikerült rávetnem a hurkot, szinte hallottam, hogy felsóhajt, na végre! Megállítottam, rátettem egy vezetőszárat, sétálgattam vele, futószáraztam, simogattam.

Az előrelépést az jelentette, hogy nem csak az áttétet sikerült a hátára tenni, hanem a futószáras hevedert is rácsatoltam. Nagyon óvatosan és technikásan csináltam, de megengedte. Pár kört megtettünk a hevederrel a hátán, majd mindent levettem róla, elengedtem és adtam még neki répát.