Amikor jól esik

Pocsék az idő. erősen fúj a szél, szemerkél az eső...

Egyedül nem lenne elég akaraterőm a lovagláshoz, de megbeszéltük Danival, hogy ma együtt lovagolunk. Lepucoljuk, felnyergeljük Szelídet.

Danit felültetem rá. Le-föl sétálnak a karám mellett, amíg én elkapom Shine-t , felkantározom, rádobom az alátétet, felkapaszkodok, (csak 2-ra sikerül), aztán már mehetünk is. Dani nagyon élvezi Szelíd csendes viselkedését. Szelíd boldog, hogy Shine társaságában csavaroghat, de azért Jogobellával is tartják a kapcsolatot, nagyokat nyerítve egymásnak.

Sétálunk egyet a határban. Csak lépés, hol egymás mögött, (az elején ő megy elől), később én. Egymás mellett is lovagolunk, megfelelő biztonsági távolságot tartva egymás között.

Az eső mintha erősödne, mikor eléjük a legtávolabbi pontot. Ez így szokott lenni... De azért nem ázunk bőrig, mikor visszaérünk. Könnyű a lovasnak, akkor lovagolhat, amikor csak jól esik ;)